Az élet, amit élhetnénk

Nagyon sokat gondolkodom azon, hogy vajon milyen életet is szeretnék élni.
Erre keresem a választ.

Tegyük fel, hogy gazdag vagyok, mert nagyon magas a fizetésem, vagy mert egy nagyon gazdag férfi mellett élem mindennapjaimat. A szerelem és a szeretet is megvan közöttünk, és boldoggá tesznek minket a gyerekeink is. Mindemellett azt csinálom, amihez csak kedvem van: elmehetek vásárolni, és azt veszek, amit akarok, vagy mivel szeretek tudásra szert tenni, elmegyek többféle tanfolyamra, hogy megkeressem azt, ami nekem való. Utazhatunk is, együtt, külön, sokat, hisz erre is van pénzünk. Végül is van időm, és pénzem minderre, miért ne? Ha megtalálom, amit szeretek csinálni, igazán, akkor abban határ a csillagos ég. Vajon ez az élet így, ilyen formában boldoggá tenne-e engem? Elérem az álmaimat. Vajon kell-e még több?

Tegyük fel, hogy szegény vagyok, és azért kell küzdenem, hogy képes legyek valamilyen munkából fenntartani magam. Szegény férjet találtam magamnak, akinek gyerekeket szülök, lehetőségeim korlátozottak, nem tudok tovább tanulni. Kereshetném, hogy ebben az életben mi tesz engem boldoggá: igyekeznék a szeretetre figyelni, és arra, amit adok, valamint, amit kapok. Máskülönben csak háborognék a sorsom miatt egész nap. Egy valamim biztos van: családom.

Átlagos életet élek, átlagos közegben, és ugyanolyan háttérrel. Mit tehetek meg? Választok magamnak valami szakmát, amiből megélek, és munka után jól érzem magam valamilyen tevékenységben, van valamilyen hobbim, vagy összejárok a barátnőimmel, vagy a családommal megyünk el valahová. Túl sok pénzünk ugyan nincsen, de mindig tudunk szervezni magunknak valamilyen programot.

Melyik is vagyok én? Egyik sem. Valahol félúton a semmi és a valami között. Még nem tudom, hogy mi lesz belőlem. Csak annyit, hogy önmagam szeretnék lenni, és úgy élni, hogy tudom: ez Én vagyok. Valódi önmagam. Ekkor leszek igazán boldog.