2010. február 16., kedd

Nem minden a pénz. Pártos vagyok, nem pártatlan.

Egészen idáig nehezen tudtam eldönteni, hogy mit írjak le egy blogba.
Annyian vezetnek már, és sokan azért, hogy magánéletüket megosszák más, ismeretlen arcokkal, a többiek írásaikat, novelláikat, verseiket mutatják meg az olvasóközönségnek, értékelésre várva.
Én még nem tudom, hogy miért, de idővel kiderül.

Arra gondoltam, hogy leírom a mai nap imresszióit.

Hosszú idővel a regisztráció után behívtak castingra. Egy kimerítő nap végén érkezett a telefonhívás az egyik ügynökségről, és én már talán nem is figyeltem minden egyes szóra, csak arra, hogy ennyit mondott a hölgy: "egy politikai párt filmjéhez keresnek szereplőket", és nem többet. Gondoltam, elmegyek. Már ezelőtt egyszer voltam castingon, igaz, akkor nem válogattak be, de a hangulat már ismerős volt számomra.
Készültem rá. Hajat mostam, pedig még nem kellett volna, és a nap során többször is ellenőriztem a sminkemet, igazgattam az öltözékemet és a hajamat. Lélekben is készültem, kicsit izgatott voltam, és örültem az esedékes bevételnek is. Előre! Bár tudtam, hogy nem biztos, mégis picit beleéltem magam.
A fordulat: a helyszínen derült ki számomra, hogy nem annak a politikai pártnak a filmjét fogják forgatni, amelyik mellett állok. Hirtelen nem tudtam, hogy mit tegyek, annak ellenére, hogy úgy mentem oda: nem tudtam, mire számíthatok, akár erre is. Nagyon különös érzés volt: ott álltam a papírral a kezemben, mellyel mindjárt szólítanak, és valami görcs állt a gyomromba, kicsit szédültem is talán. Éreztem, hogy belül, mélyen valami megszólal: "Ne hazudj, légy igaz, és hű valamihez, ami mellé álltál!" Miért is? Egy kis önkéntes munkát is vállaltam az általam támogatott párt mellett, így különös lenne a másik párt kampányfilmjében szerepelni. Még akkor sem, ha jól megfizetik... és a másikat nem. Inkább várok... Csalódottan hagytam el a helyszínt, persze, előtte visszadtam a regisztrációs papírt, megmondva, hogy az elveim miatt nem vállalom.

Ha tegnap rákérdezek a telefonban, vajon gazdagabb lettem volna ezzel a tapasztalattal?
Ha mégis vállalom, mit tanultam volna belőle?
Nem tudom, de így történt. Nyugodtabb vagyok.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Én már a behíváskor visszaadtam volna, bármelyik párt is hívott volna szerintem.
    Max. ha kis párt az illető, és nem hallottam róla az elmúlt időkben semmi olyat,ami negatív felhangot idézne elő az ismeretségi köröm, értsd: "Hát te ezeknek adod az arcod?"
    Jójó, persze, pénzt kapok érte, de azért vannak igen elvek is, ahogy te is írtad.
    Úgy gondolom, talán nem volt véletlen, hogy visszaadtad. Véleményem szerint semmi sincs véletlen.
    Üdv:xilla

    VálaszTörlés
  2. Üdv,
    Xilla-hoz hasonlóan én is rögtön visszaadtam volna. Jól tetted, hogy nem vállaltad.
    Örülök, hogy elkezdtél blogolni.:)

    VálaszTörlés